Az 1990-es évek végi science-fiction paletta meglehetősen egysíkúnak tűnt. A műfajt javarészt a hollywoodi blockbusterek uralták, amelyek vagy a sötét, disztópikus jövőképekre építettek, vagy a hazafias katasztrófafilmek formuláját ismették. Ebbe az állóvízbe robbant be Luc Besson monumentális víziója, Az ötödik elem (The Fifth Element), amely nemcsak vizuális stílusában, hanem narratív megközelítésében is teljesen szembement az akkori trendekkel. Besson nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy az európai képregényes hagyományokat ötvözze a nagyköltségvetésű amerikai stúdiófilmek dinamizmusával.
Az ötödik elem
A film bemutatásakor megosztotta a kritikusokat, ám az idő múlásával megkérdőjelezhetetlen kultstátuszba emelkedett. Közel harminc év távlatából visszatekintve a történet nem egy nosztalgikus időkapszula csupán, hanem a bátor és kompromisszummentes francia-amerikai fúzió mintapéldája, amely bebizonyította, hogy a jövő nem feltétlenül csak szürke, esős és borúlátó lehet.
Mai szemmel nézve, közel három évtized távlatából a film státusza csak erősödött. Luc Besson alkotása mesterien egyensúlyoz a grandiózus látványvilág and a finom humor mezsgyéjén. Nem csupán a technikai megoldások vagy a sajátos vizuális kódrendszer miatt emlékezetes, hanem azért is, mert mert más lenni egy olyan korszakban, amikor a komor tónusok számítottak a biztos siker receptjének. A sci-fi zsánerén belül ez a film egyfajta lázadás volt az unalomig ismett sémák ellen.
Karakterek és kémia: Kontrasztok és finom irónia
A film sikerének egyik legfontosabb pillére a karakterek közötti finom egyensúly és a színészi dinamizmus. Luc Besson zsenialitása abban rejlett, hogy a klasszikus hollywoodi archetípusokat finom francia iróniával és mély emberi tartalommal ruházta fel, elkerülve a korszak fárasztó kliséit.
Korben Dallas és Leeloo: A megfáradt hős és az isteni ártatlanság
Bruce Willis Korben Dallas szerepében lényegében korábbi akciószerepeinek egy fásultabb, jövőbeli inkarnációját hozza. Dallas egy visszavonult különleges ügynök, aki taxisofőrként tengeti mindennapjait egy klausztrofób, rétegzett New York-i megapoliszban. Willis játéka azért működik kiválóan, mert mentes a felesleges macsóságtól; karakterét a cinizmus és a magány mozgatja, egészen addig a pillanatig, amíg a szó szoros értelmében be nem zuhan a taxijába a világot megmenteni hivatott legfelsőbb lény.
Milla Jovovich Leeloo-ként nyújtott alakítása vitathatatlanul a karrierje csúcspontja. Feladata rendkívül összetett volt: egy olyan lényt kellett megformálnia, aki egyszerre rendelkezik egy újszülött törékeny ártatlanságával és egy pusztító fegyver erejével. Jovovich nem a dialógusokra, hanem az expresszív arcjátékra és a fizikai testbeszédre támaszkodott. Az a jelenet, amelyben Leeloo a monitor előtt ülve, villámgyorsan tanulmányozza az emberiség történelmét – eljutva a háborúk és a pusztítás képeihez –, a film valódi érzelmi magvát adja.
Korben Dallas (Bruce Willis) egy kiégett, visszavonult elit katona, akit a magány és a mindennapi megélhetés küzdelmei marnak. Nem akar hős lenni, de a sors egy váratlan pillanatban az emberiség utolsó reményévé teszi.
Leeloo (Milla Jovovich) a tökéletes lény, az Ötödik Elem. Egyszerre testesíti meg az isteni sebezhetetlenséget és az emberi esendőséget; rácsodálkozik a világunk szépségeire, miközben elborzasztja az emberi kegyetllen sorsot.
Kettejük kapcsolata fokozatosan mélyül el, a nyelvi és kulturális akadályok ellenére. Nem a megszott hollywoodi szerelmi szálat kapjuk, hanem a feltétel nélküli bizalom kiépülését. Szorosan kapcsolódik hozzájuk Gary Oldman, aki Jean-Baptiste Emanuel Zorgként a kilencvenes évek egyik legemlékezetesebb antagonistáját kelti életre mint sántító, tech-vállalati diktátor, akit a tiszta kapzsiság vezérel. És persze a zseniális Chris Tucker Ruby Rhodja, a hiperaktív, gender-fluid rádiós műsorvezető, aki a mai influenszer-kultúra tűpontos megelőlegezése volt.
Belső link ajánlások a mélyebb kontextusért
Ha szeretnél elmerülni a modern sci-fi irodalom legizgalmasabb adaptációiban, ajánljuk figyelmedbe a Ryan Gosling a Hail Mary-küldetés című írásunkat, ahol Andy Weir legújabb űrodisszeájának zsenialitását és a magány pszichológiáját részletezzük. Érdemes továbbá megvizsgálni az időhurkos akciófilmek csúcsát a A holnap határa - Edge Of Tomorrow elemzésünkben, ahol feltárjuk, hogyan vált Tom Cruise and Emily Blunt feszült túlélőtúrája a műfaj megkerülhetetlen hivatkozási alapjává.
Technikai megvalósítás: Jean-Paul Gaultier és Éric Serra
Besson teljesen szakított a korabeli cyber-punk sötét, esős, neonfényű esztétikájával, és egy verőfényes, szaturált primer színekkel teli pop-art jövőt álmodott meg. A film egyedi vizuális identitásáért jelentős részben Jean-Paul Gaultier divattervező felelt, aki több mint ezer extravagáns jelmezt tervezett a produkcióhoz. A látványvilág másik kulcsfontosságú eleme a praktikus effektek és a korai digitális technológia (CGI) harmonikus együttélése volt.
A vizuális és zenei megvalósítás
Az ötödik elem szakított a modern sci-fik steril sémáival. A képi világ formabontó eklektikája és a kulisszák mögött meghúzódó zenei és tervezési fázisok egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy egy egyedülálló remekmű szülessen. Íme a legfontosabb pillérek:
A függőlegesen rétegzett, repülő autókkal teli metropolisz koncepciója, amely alapjaiban határozta meg a film egyedi látványvilágát.Kulisszatitkok: Az isteni nyelv és a drága robbantások
Minden klasszikus film mögött áll egy olyan háttértörténet, amely bemutatja az alkotók elszántságát. Az ötödik elem sem kivétel ez alól. Az a nyelv, amelyet Leeloo a film elején beszél, egyáltalán nem véletlenszerű halandzsa: Luc Besson maga fejlesztette ki ezt a mesterséges nyelvet (Divine Language), amely közel 400 szóból állt. Milla Jovovichnak nemcsak meg kellett tanulnia a szótárat, hanem Bessonnal rendszeresen leveleztek és beszélgettek is ezen a nyelven a forgatások alatt.
Egy másik komoly kihívást a Fhloston Paradise luxushajón játszódó jelenetek jelentették. A film végi robbanássorozat felvételekor a stáb a Pinewood Studios híres 007-es színpadát használta. A pirotechnikai effektusok olyan monumentálisra sikeredtek, hogy a keletkező tűz és nyomás komolyan megrongálta a stúdió tetőszerkezetét, és a forgatást napokra le kellett állítani. Ez volt az akkori filmtörténet egyik legnagyobb és legköltségesebb beltéri robbantása.
Miért időtálló ma is a film?
Az ötödik elem legnagyobb erénye, hogy teljesen mentes attól a cinikus és dekonstruktív hangvételtől, ami a mai modern blockbustereket jellemzi. Besson műve alapvetéseiben naiv, de ez a naivitás a legnagyobb erénye. A történet fináléja – miszerint a szeretet az a bizonyos mindent megváltó ötödik elem – első hallásra giccsesnek tűnhet, ma a film sajátos, kissé őrült mikrokozmoszában teljesen legitim és szívmelengető konklúzióvá válik.
A mai, sokszor sablonok által tervezett, steril stúdiófilmek korában igazi felüdülés egy olyan alkotást nézni, amely ennyire bátran mer túlzó, színes, hangos és érzelmes lenni. Luc Besson legszebb korszaka ez, amikor még képes volt a grandiózus ötleteket valódi tartalommal megtölteni. Bár a forgatókönyv helyenként epizodikus, a hangvételbeli ugrások a dráma és a burleszk között mégis egy szerves, organikus egésszé állnak össze.
"A vizuális eklektika, a feledhetetlen zenei betétek és a francia képregényes hagyományok mesteri fúziója. Luc Besson bebizonyította, hogy a sci-fi jövője lehet színes, pop-art hangulatú és érzelmileg magával ragadó is anélkül, hogy elveszítené a tétjét."
Szerinted is Az ötödik elem a 90-es évek legbátrabb és legegyedibb tudományos-fantasztikus filmje, vagy számodra túlságosan eklektikus ez a pop-art jövőkép? Hogyan látod Bruce Willis és Milla Jovovich kémiáját mai szemmel? Írd meg a véleményed idelent a komment szekcióban, vitassuk meg!